Bejelentés



Más a valóság és más az árnykép, más az ébredő élet és más az álom.
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Lám, az egész élet csupán nézőpont kérdése. A szomorú persze nem lesz ettől vidám, ám ha így nézem, talán később leszek totál neurotikus. Ily módon egy lelket már megmentettem, nemde?

Köszöntelek téged. Igen, téged, aki most ezeket a sorokat olvasod. Ez neked és rólad szól. Szólította-e már meg valaha valaki igaz valódat? És te magad vajon szólítottad-e meg már valaha igaz valódat? Vagy elvakított a látszat, amely neved, nemed, családi kötelékeid, személyiséged, múltad, valamint egy szebb jövőre és egy jobb énre vonatkozó titkos terveid szövevényéből áll? Biztosíthatlak, hogy nem ezektől a dolgoktól függ, ki is vagy valójában. De még mennyire, hogy nem.




Most őszintén... Ugye, valahol mélyen már te is sejtetted, hogy több – vagy épp kevesebb – vagy a képnél, amely a tükörből visszanéz rád? Ugye, veled is előfordult néha egy-egy csendes pillanatodban, hogy szerettél volna bekukucskálni a látszat fátyla mögé, hogy megleshesd saját magadat vagy a körülötted élőket?
Van benned valami, amely fénylőbb a Napnál és rejtelmesebb a csillagos égnél. Titokban bizonyára a te fejedben is megfordult már valami ilyesmi, de vajon sikerült-e valaha is teljesen elmerülnöd saját titokzatos lényegedben?
Nem az vagy akit a tükörben látsz, az vagy aki a tükörbe néz.

Místicas



"Aki összeomlik, rendszerint nem érzi, mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna."




Veszedelem közeledésekor mindig két hang beszél az ember lelkében, egyforma hangosan: az egyik józanul, mindig azt tanácsolja, hogy az ember jól fontolja meg, milyen természetű az a veszedelem, milyen eszközökkel szabadulhat meg tőle; a másik még józanabbul azt mondja, hogy túlságosan nehéz és kínzó a veszélyre gondolni, mivel az ember úgysem láthat előre mindent, és nem térhet ki a dolgok általános folyása elől, így hát jobb, ha elfordul a nehézségtől, mindaddig, amíg be nem következik, jobb ha arra gondol, ami kellemes. Magányában jobbadán az első hangra hallgat az ember, társaságban viszont a másodikra.

Místicas



Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!




Mit tudunk mi egymásról, emberek? Semmit. Felületes jelenségeket látunk, ösztöneink csápjai nem hatolnak a lélek mélyibe, hogyan érthetnénk meg hát a tetteket kiváltó okokat? És mégis ítélünk; elmarasztalunk és megbocsátunk, holott gyakran bűnösebbek vagyunk az elmarasztaltaknál.




Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.

Místicas



Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti vágyat.





Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál páromat", éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Místicas








A karma és a társkapcsolat.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat tudják egymással rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.
Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.
Míg pár évvel ezelőtt még egyáltalán semmit sem hallottam a „karma”-ról, mostanában meglepően sok helyen ütköztem bele ebbe a kifejezésbe. Néha érdekes dolgokat, néha számomra egészen meghökkentőket hallottam róla. Egy fogalom, amit sokan, sokféleképpen magyaráznak. Talán mert nem a mi kultúránk része, hanem a számunkra misztikusnak számító Kelet vallási és filozófiai rendszerébe tarozó kifejezés, ezért nehezen megfogható számunkra, Nyugatiaknak. Ezért úgy gondoltam, hogy igazán azok tollából érthetjük meg, akik maguk is Keleten születettek, s emellett vették a fáradságot, hogy a mi számunkra is próbálják tolmácsolni saját kultúrájuk hitrendszerét.




Sant Kirpal Singh (1894-1974) Indiában élő keleti Mester, aki az egyesült államokbeli és európai utazásai során sok hívet szerzett hazáján kívül is.

A Sant Mat tanításait frissítette fel és terjesztette el szerte a világon. Az ő gondolatain keresztül szeretném bemutatni a karma lényegét.

Részletek „Sant Kirpal Singh: KARMA az akció-reakció törvénye” című könyvéből:
A „karma” kifejezés gyakran előfordul a különböző indiai filozófiai és vallásos írásokban. S valóban, oly sokszor idézik papok és prédikátorok, hogy sokan a karmát képzeletbeli kőnek tekintik, melybe belebotlunk a spirituális üdvözülés ösvényén. Mivel a kifejezés a Nyugat számára ismeretlen, ezért általában nem megfelelően, hiányosan magyarázzák. Az alacsonyabb szintű régiók mestereinek mindegyike a tettek általi kiszabadulásról beszél, anélkül, hogy a hozzá kapcsolódó kötöttség és annak gyümölcsei vagy eredményei felől kérdezne. Ez azonban részigazság és fél tudás.




Az ember minden cselekedete, tudatos vagy sem, karmát képez, függetlenül attól, hogy rejtett vagy gondolat formájú stádiumban, mentális vibrálásként, szavakkal kiejtve vagy a fizikai tettel ténylegesen kifejezésre juttatva jelenik-e meg.

Místicas
<


Hogy az olvasó meg ne zavarodjon a karma kifejezéstől, legjobb, ha megértjük a szót helyes összefüggésében. Eredetileg a karma szó áldozati szertartásokat jelentett, rítusokban és jadzsnákat, melyeket a Szentírásokba foglaltaknak megfelelően mutattak be az emberek. Később azonban beleértettek mindenfajta erényt, társadalmit és öntisztítót, mint pl. igazságosság, tisztaság, önuralom, önmegtartóztatás, ahimszá, egyetemes szeretet, önzetlen szolgálat, a karitatív és emberbaráti cselekedetek minden fajtája. Röviden, nagy hangsúlyt helyeztek az „atamguna”-k kifejlesztésére, melyek célja a kedélyelme fegyelmezése, és a mentális energiák helyes irányba terelése a megkötöttségben lévő „atman” vagy lélek kiszabadításának magasabb célja érdekében.




A karmák általában tiltott, megengedett és elrendelt karmákra osztjuk. Minden lealacsonyító és lefokozó karma (nashed) tiltottnak minősül, mivel a vétekben éles a bűn, és a bűn zsoldja a halál. Ezeket „kukarmák”-nak vagy „vikarmák”-nak nevezzük. A következők azok a karmák, melyek felemelők, és segítik az embert, hogy magasabb síkokat érjen el, mint pl. Swarag, Vaikuntha, Bahisht vagy Paradicsom. Ezek a „sukama” karma vagy „sukamák”, azaz olyan karmák, melyeket az ember jószándékú vágyai és törekvései megvalósításaként tesz. Mint ilyenek megengedhetők és megengedettek. Végül ott vannak azok a karmák, melyek teljesítése kötelező, ahogy az írások írják elő a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek számára. (A brahmanok vagy a papi osztály az írások tanulmányozásával és tanításával foglalkozik; a ksatriják vagy a harcosok rendje a védelmet szolgáló harccsapatok; a vaisják vagy azok, akik kereskedelmi és mezőgazdasági foglalkozásokat űznek és a súdrák, akik az előző három osztályt szolgálják.) Vannak karmák, melyek az ember különvöző életszakaszaihoz tartoznak, melyeket „ásrakáknak” nevezünk: brahmacsári, frihasztha, vánaprasztha és szannjászi. Nagyjából megfelelnek a tanulás, az emberré válás előkészületének, a neveltetés idejének; a családalapítás kötelességének, gondoskodás a hozzátartozókról; elfordulás az anyagi dolgoktól, lemondás a szerzetesi vagy remetei életszakaszban az erdő magányában mély meditációba merülve. Végül következik a spirituális zarándoklat, a szellemi megtisztuláshoz vezető utolsó fokozat: kiteljesedik, beérik az ember egész élettapasztalatának a gyümölcs, melyet továbbad embertársainak. (Minden életszakasz 25 év, ha az élettartamot 100 évben határozzuk meg). Ezeket „nitja” karmáknak nevezzük, melyeknek gyakorlása egyszerűen kötelező az ember hivatásában és az adott életszakaszában.




Mint a morális életvitel kódexe, a karma törvénye értékesen járul hozzá az ember erkölcsi és anyagi jólétéhez itt a földön, és kikövezi az utat egy jövőbeli jobb élethez. Az emberi élet minden területén – világi; anyagi vagy gazdasági; vallási és spirituális, másképp a „Káma” (a vágyak elérése); az „Artha” (nyereség, gyarapodás és anyagi jólét); A „Dharma” (a világegyetemet fenntartó vallási és erkölcsi alap); és a „Móksa” (felszabadulás, üdvösség) fogalmai mutatják, milyen fontos szerepet játszanak a tettek vagy karmák. Természetesen a benső tisztaság jelenti a mozgatóerőt az ember törekvéseinek végső sikeréhez. Hogy a karmák meghozzák a kívánatos gyümölcsöt, azokat céltudatos, célratörő figyelemmel és szeretetteljes odaadással teljesítsük.

Místicas
<


Ezeken kívül létezik a karmának egy másik formája is, a „niskama” karma, vagyis amit kötöttség nélkül teszünk, nem kívánjuk annak gyümölcsét. Ez felülmúlja az összes többi karmaformát, melyek többé-kevésbé a kötődés forrását adják. Ez a típus kissé segíti az embert, hogy kiszabaduljon a karmikus kötöttségből, de nem a karmikus visszahatásból. Megjegyezzük azonban, hogy önmagában a karmának nincs semmiféle kötő hatása. Csak a vágyból született karma vagy a „kama” az, ami kötődéshez vezet. Ezért tanította Mózes, hogy „Ne vágyakozz!, Buddha és a szikhek tizedik guruja, Guru Godind Singh is ismételten kihangsúlyozta a vágynélküliség szükségességét. Így a karma az összes emberi törekvés eszköze és egyben célja is. Karmával győzi le és haladja túl az ember a karmáját. Így a karma az összes emberi törekvés eszköze és egyben célja is. Karmával győzi le és haladja túl az ember a karmákat. Bármely kísérlet a karma törvényének megkerülésére épp annyira értelmetlen, mint saját árnyékunk átlépése. Valamennyi között a legmagasabb szintű a „nekharma” vagy a „karmarehet”. Ez azt jelenti, hogy a karmát az Isteni Tervvel összhangban végezzük, az Istenerő tudatos munkásaként. Másrészről pedig legyünk tétlenek a tettben úgy, mint a nyugvó pont az örökké forgó Életkerékben.




Buddha is kihangsúlyozta az állandó törekvést és küzdést, hogy végső győzelmet arathassunk a karma törvénye fölött. A jelent meghatározhatja a múlt, de a jövő a miénk, mindegyikünk saját célratörő akaratától függően. Az idő végtelen. Úgy is tekinthetjük: a múlt elkerülhetetlenül a jelenhez vezet, a jelen pedig a jövőhöz. A karma csak akkor nem hat többé, amikor elértünk a legmagasztosabb szellemi állapotot, túl a jón és a rosszon. Ezen ideál megvalósításakor véget ér minden küzdelem. Innen kezdve felszabadulunk, és akármit teszünk, az minden velejáró kötöttség nélkül marad. Az örökké forgó Életkerék hajtóerejét a karmikus energiából nyeri. Ha maga ez az energia kimerül az óriási Életkerék megáll. Ekkor elérjük az idő és időtlenség metszéspontját, egy pontot, mely ugyan állandó mozgásban van, de bensőben mégis nyugalomban áll. A karma kulcsot szolgáltat az életfolyamatokhoz. Az emberi tudat lépésről- lépésre halad, mígnem az ember valóban fölébredt lény vagy Buddha lesz (A Megvilágosult vagy a Szent Fényt Látó).




Néhány szóban: a karma törvénye hajthatatlan és kérlelhetetlen természeti törvény, melytől senki sem menekül. Ki mint vet, úgy arat – régi, megingathatatlan igazság. Ez a földi élet általános törvénye. Átnyúlik néhány felsőbb anyagi-spirituális régióba is, ezeknek a sűrűségi fokától és sajátosságaitól függően.

Místicas



A karma a legfelső elv. Felette áll mind az embernek, mind az isteneknek, mivel ez utóbbiak előbb vagy utóbb szintén uralma alá kerülnek. A természet különböző birodalmainak istenei és istennői sokkal több ideig szolgálnak mennyei szférájukban, mint az emberi lények; ugyanakkor nekik is testben kell legvégül inkarnálódniuk, mielőtt kiszabadulhatnának a születések karmikus körforgásából.




Van-e erre gyógyír? Csupán a sors végzet puszta játékszerei vagyunk, és utunkat előre meghatározott rendben járjuk végig? A dolognak két oldala van. Bizonyos mértékig szabad akarattal rendelkezünk, amellyel irányíthatjuk utunkat, fölépíthetjük vagy szétrombolhatjuk a jövőnket. Sőt az élő jelent is nagymértékben alakíthatjuk saját előnyünkre. A Teremtőjével egylényegű lélekkel ellátván az ember hatalmasabb, mint a karma. A benne lévő Végtelen segíthet, hogy átlépje a véges korlátait. A cselekvési szabadság és a karmikus kötöttség pusztán két aspektusa a bensejében megtalált valóságnak. Csak a mechanikus és anyagi része alávetett a karmikus megszorításoknak. A valóság és élő lélek megvalósítja a veleszületett istenséget. Hogyan valósíthatja meg azonban a valódi és eredeti formát (szárup), az atmant? Ez az, amit sürgősen meg kell tanulnunk, ha a végtelen karmikus hálóból kiutat keresünk.




A szentek a karmákat három meghatározott kategóriába osztották:

1. Szamcsita: összegyűjtött és tárolt karmák, melyek messze visszanyúlnak az ismeretlen múlt inkarnációinak hosszú sorába.

2. Pálabdha: vezettetés, sors vagy végzet, vagyis a szamcsita karmáknak azon része, mely egy ember élő jelenét képezi; senki sem kerülheti el, bármennyire is szeretné vagy próbálkozik vele.

3. Krijamána: azok a karmák, amelyeket az ember szabadon megtehet jelenlegi földi létében, miáltal meghatározhatja jövőjét, legyen az jó vagy rossz.”




XIV. Dalai Láma (1935-) tibeti egyházfő, a tibeti emigráns kormány vezetője, Nobel-békedíjas. Dharmszalában (Észak-India) él, száműzetésben. Tőle a karmáról és szenvedésről szóló pár sort vettem alapul az összeállításomhoz.
Részletek „Őszentsége a Dalai Láma ősi bölcsességek, modern világ” című műből:

„Mivel úgy látszik, a karma bekerült mindennapi szókincsünkbe, talán nem fölösleges, ha némileg tisztázzuk ezt a fogalmat. Karma szanszkritul azt jelenti: "tett". Hatóerőt jelöl, amiből az következik, hogy tetteink jövendő események kimenetelét befolyásolják. Merőben téves feltételezés, hogy a karma valamiféle önálló energia, amely előre megszabja egész életpályánkat. Ki hozza létre a karmá-t? Mi magunk. Mindaz, amit gondolunk, mondunk, cselekszünk, áhítunk és elmulasztunk. Miközben például írok, maga a tevékenység új körülményeket szül, további eseményeket gerjeszt. Szavaim választ váltanak ki az olvasó elméjében. Bármit teszünk, az ok és okozat, előzmény és következmény egyben. Mindennapi életünkben az étel, amelyet megeszünk, a munka, amelyet elvégzünk, a kikapcsolódás mind-mind cselekvés - saját cselekvésünk - függvénye. Ez a karma. Ennél fogva nem tárhatjuk szét a kezünket, ha elkerülhetetlen szenvedéssel kerülünk szembe. A kijelentés, miszerint minden szerencsétlenség egyszerűen a karma következménye, egyenértékű azzal, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk az életben. Ha ez igaz volna, semmi okunk sem lenne a reményre. Ezzel az erővel akár a világ végéért is fohászkodhatnánk.




Ok és okozat megfelelő értékelése azt sugallja, hogy távolról sem vagyunk tehetetlenek, nagymértékben befolyásolhatjuk további szenvedéseinket. Az öregség, betegség és halál elkerülhetetlen, de - miként a negatív gondolatok és érzelmek okozta gyötrelmek esetében abban biztosan van szavunk, hogy miként reagálunk a szenvedésre. Higgadtabb, racionálisabb megközelítést is magunkévá tehetünk, ha akarunk, és ezen az alapon mérsékelhetjük a szenvedés hatását. De ha tetszik, egyszerűen siránkozhatunk balsorsunkon. Ám ha így járunk el, elcsüggedünk, emiatt zavaró érzelmek bukkannak fel, és lelki nyugalmunk odavész. Ha nem tartjuk féken azt a hajlamunkat, hogy negatívan válaszoljunk a szenvedésre, akkor negatív gondolatok és érzelmek forrásává válik. Világos kapcsolat áll fenn tehát a szenvedés értelmünkre és érzelemvilágunkra, gyakorolt hatása, illetve az önfegyelmünk között.

Místicas



A szenvedéssel kapcsolatos alapvető beállítódásunk erősen megszabja, milyennek tapasztaljuk. Képzeljük el például, hogy két ember ugyanabban a gyógyíthatatlan daganatos betegségben szenved. Csak az különbözteti meg őket, ahogyan helyzetüket felfogják. Az egyik páciens úgy látja, el kell fogadnia, és lehetőleg lelkiereje gyarapítására kell felhasználnia. A másik fél elkeseredik, szorong a jövője miatt. Bár fiziológiai tekintetben talán mindketten teljesen egyformán szenvednek, valójában lényegesen eltér a betegséggel kapcsolatos élményük. Az utóbbi esetben a fizikai szenvedést a lelki gyötrelmek járulékos fájdalma súlyosbítja.




Ez arra enged következtetni, hogy nagyrészt saját magunktól függ, milyen mértékben érint bennünket a szenvedés. Létfontosságú ennélfogva, hogy megfelelő nézőpontból szemléljük a szenvedés élményét. Ha közelről figyelünk egy bizonyos problémát, jellemzően egész látóterünket betölti, hatalmasnak rémlik. Ha viszont némi távolságból tekintünk rá, automatikusan más dolgokkal összefüggésben vizsgáljuk. Ez az egyszerű mozzanat óriási változást eredményez. Észrevéteti velünk, hogy bár az adott szituáció valóban tragikus lehet, még a legszerencsétlenebb eseménynek is számtalan vonatkozása van, sok különféle szögből közelíthetünk hozzá. Nagyon nehéz - vagy éppenséggel lehetetlen - olyan helyzetet találni, amely bárhonnan nézve egyformán sötétnek látszik.




Ha tragédiák, szerencsétlenségek szegélyezik utunkat - amire bizton számíthatunk -, hasznos lehet összehasonlítást tennünk egy másik eseménnyel, emlékezetünkbe idézni egy hasonló vagy még rosszabb helyzetet, amely ha nem is bennünket, hát előttünk másokat ért. Mihelyt figyelmünk súlypontját önmagunktól mások felé toljuk el, felszabadult érzést tapasztalunk. Amíg önmagunkba süppedünk vagy túl sokat emésztjük magunkat, hajlamosak vagyunk felnagyítani szenvedésünket. Ha viszont mások szenvedésével összefüggésben tekintünk rá, kezdjük észrevenni, hogy ahhoz képest egyáltalán nem is elviselhetetlen. Ez képessé tesz arra, hogy sokkal könnyebben megőrizzük lelki békénket, mint ha minden más kizárásával saját problémáinkra koncentrálnánk.”




Mit vállal fel a lélek a leszületés előtt?

Místicas



Biztosan sokan hallottatok már arról, hogy a lélek a leszületése előtt, hol tartózkodik. Sokan vitatják, mások meg elfogadják azokat az információkat, melyek arról szólnak, hogy a lelkek a leszületés előtt a köztes létben tartózkodnak.

Ez az a hely, ahol a léleknek van ideje eltöprengenie azon, hogy az előző inkarnációban mit és hogyan oldott meg. Mivel ezen a helyen nem létezik tér és idő, így szinte végtelen lehet a mai ember számára a lélek ott töltött időszaka.




Azonos szinten lévő lelkek azonos helyen tartózkodnak a köztes létben. Ott számot adnak maguknak a földön, vagy más bolygón történt felvállalásaikról. Elemzik a megoldott és a megoldatlan feladataikat. Egyesével újra és újra felidézik magukban azokat az eseményeket, melyekkel szembetalálkoztak az elmúlt életeik során. Figyelemmel kísérik mi történt, és hogyan oldották meg, vagy sem a feladatokat. A megoldatlan feladatokat újra átnézik, elemzik, hol hibáztak, és mint információt, elteszik a következő leszületésük idejére.




Az, hogy ez mikor következik be, annak nagyon sok összetevője van. Azokkal a lelkekkel, akikkel körül vannak véve, folyamatos kapcsolatban vannak. Kiválasztják azokat, akikkel a következő inkarnációban együtt szeretnének fejlődni. Maguk választják ki a szüleiket és azoknak a lelkeknek a csoportjait, akikkel a leszületés után a karma beteljesítésén fognak dolgozni.




Sokat kell munkálkodniuk azon, hogy minden egyes lélekkel, akivel kapcsolatban lesznek, felvegyék a kapcsolatot és egyeztessék az elképzeléseiket. Mindent pontosan megterveznek, hogy kivel és mikor fognak találkozni az életük során. Így nem lehetnek véletlenek azok a találkozások, amiken keresztül megyünk.

Bár a lélek tudja, mikor és mi fog történni vele, maga az ember ezzel nincs tisztában. Így fordulhatnak elő olyan helyzetek, melyekre látszólag nincs magyarázat.

Korábban sosem látott emberekkel kerülünk kapcsolatba. Ezek a találkozások lehetnek számunkra akár jó, vagy rossz végkimenetelűek. Ha egy ilyen találkozás jó, akkor szinte nem is veszünk róla tudomást. Ha viszont rosszul éljük meg, akkor rögtön jön a válasz, hogy én milyen szerencsétlen vagyok.




Így fordulhat elő az, amikor az ember felteszi magának a kérdéseket, miért pont velem történik ez vagy az, miért büntet engem az Isten? Lehet, sokan nem tudják, de Isten senkit sem büntet. Ő jóságos és türelmes. Minden léleknek megadja a lehetőséget arra, hogy folyamatosan dolgozzon a karmáján és kijavítsa a hibáit. Ha időnként ,,el is bukik” egy inkarnáció során, újabb lehetőséget kap arra, hogy kijavítsa azt. Ebből a megközelítésből nézve már nem is olyan rossz a kép, mint gondolnánk.

Ha minden összeállt, akkor következhet a leszületés pillanata. Itt is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a fogantatás pillanatára teszik a lélek leszületését, vannak, akik későbbre. Ezen most itt kár lenne vitatkozni.




A lényeg az, hogy ha a lélek már benne van a felvállalásában és az édesanyja hasában tartózkodik, nagyon sok feladat hárul rá. A külső események hatására folyamatosan kapja az információkat. Ezeken ő ekkor már elkezd dolgozni. Sokszor előfordul, hogy a lélek megijed az előtte álló feladatoktól, és úgy dönt, mégsem vállalja a testöltést

Ilyenkor fordulhat az elő, hogy a gyermek, aki már útban van a földi megtapasztalások felé, idő előtt elhagyja a biztonságot jelentő anyaméhet, és halva születik. Igaz, a halva születésnek vannak más lelki tényezői is, de azok nem a lélekkel, hanem a szülővel hozhatóak összefüggésbe.




Ha a lélek készen áll a földi síkon való életre, akkor természetes időben a világra jön, és mint ember kezdi meg az életét a földön. Ahogy cseperedik és nő, folyamatosan kerül olyan helyzetekbe, melyek segítik őt a karmája megélésében. Folyamatosan tanul a szüleitől és a környezetétől. Nem mellékesen, tanítja is a környezetét.




Lehet sokakban felmerül a kérdés, mire taníthat meg engem egy gyermek. Én azt mondom, sok mindenre. Akár a szeretetre, az elfogadásra, az elengedésre és még sorolhatnánk azokat a lehetőségeket, melyekre ő tanít meg bennünket. Rövid földi élete során megállás nélkül jönnek eléje a feladatok. Ezeket hol jól, hol kevésbé jól oldja meg. A feladatai közben, ha rájön, mi miért történik vele, sokkal tudatosabbá válik, és azon munkálkodik, hogy mindent úgy végezzen el, ahogyan azt eltervezte.




Nagyon kevés számú lélek van, aki képes arra, hogy minden felvállalt feladatot pontosan megoldjon és ezzel azokat a karmákat, melyek miatt leszületett, teljesen feloldjon. Azért ez ne ijesszen meg senkit, mert mint korábban írtam, mindig van egy újabb lehetőség, amikor bizonyíthatunk magunknak, hogy igenis képesek vagyunk megoldani a feladatainkat.




Mi történik közben a lélekkel a földön, mikor fejezi be a pályafutását? Több lehetőség is van. Ha megoldotta azt, amiért leszületett, vagy ha feladja, mert nem képes megoldani őket, vagy ha bizonyos dolgokat meg is oldott, de egy részével már nem képes elboldogulni, vagy ha nem ismeri fel a figyelmeztetéseket és folyamatosan ugyan azokba a hibákba esik, akkor nagy valószínűséggel hazahívják őt.




Mindent összevetve a léleknek nem is olyan bonyolult ez az egész, mint az embernek. Az ember sokszor nem képes és nem is akarja elhinni, hogy minden, ami vele történik az nem ellene, hanem miatta és érte van. Ezért fordulhat elő az, hogy idő előtt feladja, és önkezével vet véget az életének. Jó, ha tudjuk, ilyen esetben a lélek nagyon sokáig a föld és a köztes lét közötti világban reked, és hosszú ideig nem lesz képes arra, hogy egy újabb inkarnáció lehetőségével éljen.




Ezért fontos lehet mindannyiunk számára, hogy felismerjük környezetünkben azokat az embereket, akik hajlamosak az öngyilkosságra, és ha tehetjük, segítsünk nekik azzal, hogy tudatosítsuk bennük a lehetőségeiket. Ne feledjük, nagyon sok múlik rajtunk embereken, hogy hogyan fogadjuk el a lelkünknek a felvállalásait, és mikor tudatosodik ez bennünk.




Ha felismertük azt, miért születtünk le a földre, akkor dolgozzunk a feladatainkon és segítsünk ez által másokat is.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az életet mi kértük és vállaltuk. Így próbáljuk meg a lehető legjobbat kihozni belőle.
Csak rajtunk múlik, hogy mit és hogyan élünk meg. Ne hibáztassunk másokat, azért amit mi vállaltunk.
Fogadjuk el és tegyük a dolgunkat!
Ez a mi feladatunk.




A karma jelentése: cselekvés. Létezni és cselekedni egyet jelent: az egész világmindenség egy folyamatos cselekvés, amely az „Igazságosság Törvényének” megmásíthatatlanságával irányított.
A karma

A karma szanszkrit szó, jelentése: cselekvés. Létezni és cselekedni egyet jelent: az egész világmindenség egy folyamatos cselekvés, amely az „Igazságosság Törvényének” megmásíthatatlanságával irányított.

A hindu vallási filozófia tanítása szerint a világmindenség értelmes tevékenységet végez, amely az „Egyetemes Ősforrásból” (Páradraham) származik.




A világban minden mindennel összefügg, ami kölcsönhatásban van egymással és ami a közös cél felé igyekszik. A kozmikus cselekvés különböző erejű és sebességű mozgásokban nyilvánul meg. A mozgás közvetítője a világanyag (Mulaprakriti), amely tudatunk eszköze.

A világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye, ugyanakkor a soron következő esemény oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelynek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Ezért fontos a karma tanítását megérteni, ami emberre alkalmazva a világmindenség életét jelenti.




Mindaz amivé jelenleg az ember vált, és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghez vitt cselekedeteinek a következménye. Ily módon az ember egyszeri élete nem valami elszakított és bejegyzett, hanem múltjának „gyümölcse” és egyben jövő életének csírája a testet öltések azon láncolatának egymásutánjában, amely minden emberi lélek folyamatos létezése áll.




Az ősi tanok rámutatnak arra, hogy minden ember szakadatlanul alakítja, teremti sorsát az élet három szférájában – szellemi, lelki, fizikai. Az ember képessége és ereje nem más, mint korábbi cselekedeteinek eredménye, egyben oka a saját sorsának. Azonban nem csak saját magára, hanem a környezetére is hat.

Abban a helyzetben amiben pillanatról pillanatra találjuk magunkat, az igazság szigorú törvénye határozza meg, de sosem a véletlen. A véletlen fogalom a tudatlanság jelképe. Szenvedéseimért egyedül én vagyok a felelős, így nyugodtan kell viselnem azt. Így gondolkodik az az ember aki megismerte és megértette a karma törvényeit.




Tehát a karma az ok és az okozat törvényét jelenti. Amit az elmúlt életekben elmulasztottunk, vagy rosszul használtunk, azt ebben az életben meg kell tanulnunk kiegyensúlyozni.

A feladat nem nevezhető karmikusnak, ha azt még nem végeztük el. Gondolkoztunk-e már azon, hogy miért történnek meg velünk mindig ugyanazok a dolgok? A válasz nagyon egyszerűen mi karmikus feladatban állunk. Ha tudatában vagyunk annak, hogy mi a mi karmikus feladatunk, fel fogjuk ismerni azokat a helyzeteket, amelyekből tanulnunk kell, illetve amelyeket meg kell tanulnunk kezelni és legyőzni, azért, hogy ne kövessük el ismét ugyanazokat a hibákat.




Sokszor még azután is ismétlődnek ezek a helyzetek, mikor már megtanultuk kezelni őket, azonban ha már felismertük őket, továbbá már nem jelentenek problémát.

Az egyetemes törvény az, hogy minden léleknek meg kell tanulnia az élet leckéit és amíg bizonyos helyzetek előfordulnak velünk, addig mindig lehetőséget kapunk a tanulásra.

Sokkal könnyebb kijavítani a hibát, ha tudjuk, mi az. Ha belenézünk a számmisztikai elemzésébe, lehet, hogy valahol felfedezünk a karmikus feladat-számunkat. Ebben az esetben még több tanulnivalónk van, és a tanuláshoz segítséget is kapunk.




Aki először hall a karmáról és kezdi megérteni az tudja, hogy minden egyes tevékenysége ugyanolyan változatlan törvényhez tartozik, mint amihez a természetben a nappalok és éjszakák változása. Ennek felismerése először összezavarhatja az embert mivel kőbevésett törvényeket képzel el. Megismeri, hogy a törvények ugyan változatlanok, de a láthatatlan világ erői téren és időn kívüliek. Az ember saját erői tudatos irányításával sikeresen dolgozhat karmája javításán, még ilyen rövid testet öltés során is. A továbbiakban felismeri, hogy ezt a munkát az általa megteremtett tulajdonságok és képességek határain belül végzi, amelyek határait ő állítja fel, következésképpen minden megélés forrása saját maga, az ő halhatatlan lelke és lehetősége van erőit, jellemét a kívánt cél irányába fordítani.

A pozitív karma.
I
Místicas
Retribua esse recado! Clique aqui..


I
Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is működik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.




Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki egész életében szerencsés volt. Ezt népiesen úgy mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, s ebben van is valami, hiszen a bolygóállás születésünk pillanatában meghatározó. Viszont születésünk időpontja és helye előző életünkből, tetteinkből következik, tehát mikor a világra jövünk, azzal vállaljuk az adott család, nemzetiség adta lehetőségeket. Feltevődik a kérdés, hogyan lehet olyan karmát formálni, hogy az eljövendő életünkben jó helyre reinkarnálódjunk.




A keleti mesterek szerint meg kell szabadulnunk a polaritástól és a vágyak csapdájától. Ők nem törekednek arra, hogy szerencsésnek szülessenek újra, ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy minden vágyukat kioltva kilépjenek az élet és halál körforgásából.

Ezt figyelembe véve a pozitív dolgok véghezvitele és azokhoz a feltétlen ragaszkodás az, ami létrehozza a jó karmát. Ennek gyümölcse esetleg egy új testet öltéskor fog beérni, amikor is, pl. jómódú, rendezett családba születik az illető, mindent megkap, és nagy szeretetnek örvend. Amibe belefog, az általában sikeres és ezzel kivívja környezete irigységét.




A nagy spirituális mesterek azonban tisztán látják, hogy ez csupán egy jutalomélet lesz, s ezzel is számot kell adni valamikor. Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy évi kemény munka után az összegyűjtött pénzünkből elmegyünk nyaralni egy egzotikus helyre. Míg a pénzünk tart, minden jó és szép, de ha egy hónap múlva elfogy, tetszik, nem tetszik, vissza kell mennünk régi helyünkre, a munkánkhoz, és húzhatjuk megint az igát. Pozitív karmánk gyümölcse így, lehet bármilyen nagy, elfogy egyszer, és akkor sorsunk csak rosszabbra fordulhat.




Az embereknek általában vegyes karmája van, hisz életünk során teszünk jó és rossz dolgokat egyaránt. Szellemi fejlődésünk szempontjából az a fontos, hogyan reagálunk a velünk történtekre, hogy viszonyulunk a nézeteltérésekhez és a sikerekhez egyaránt. A túlnyomórészt pozitív karmát felhalmozó személy jó sorsára háromféleképpen válaszolhat:




I. Élvezi az életet, szórakozik, különösebb rosszat nem tesz, egyszerűen csak üdül. Nem törekszik embertársai megsegítésére és lehetőségeit sem hasznosítja valamely pozitív cél érdekében. Passzívan viszonyul sorsához, csak sodródik előre, míg lejár jó karmája és akkor kezd mindent elölről.

II. Jó helyzetét kihasználva hatalomra tör, mindenkit alárendel saját akaratának, kisebbfajta diktátor válik belőle. Mivel nincs benne szeretet és emberség, legázolja embertársait, nagy szenvedéseket okozva ez által. Erre mondják népiesen "Annyi rosszat tett, hogy nem veri meg az Isten?". Nos, a megverés nem marad el, a kérdés csupán az, hogy mikor. Ha sok pozitívumot gyűjtött össze előző életeiből, akkor sokáig folytathatja piszkos játékát, mert még van tartaléka. Itt az átmenet nem egyszerre történik, hanem fokozatosan.
A bumeráng effektus miatt már kezdi visszakapni a pofonokat, de még mindig hat a jó karmája is ezért a környezete számára még mindig mázlista. Az ő esete sokkal súlyosabb, mint az előző eset, mert a jó karma megszűnésekor már össze van gyűjtve neki egy csomó rossz karma, tehát ezután nagyon rossz helyzetbe kerül.
Ez a folyamat akár több életen keresztül is elhúzódik, ami hétköznapi tudatunkkal nem lemérhető.

III. Ebben az esetben a szerencsés alany a tudatosság magasabb fokára jut el, rájön arra, hogy a jólét mulandó, és ezt a rövid időszakot ajánlatos kihasználnia.
Egyrészt jó karmájához igyekszik mostani cselekedeteivel valamit még hozzátenni, másrészt elkezd spirituális életet élni. Nem a világi javak halmozása és nem a pozíciók fontosak számára, hanem a tudatának fejlesztése. Sajnos, ez a fajta ember ritka, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki jómódú és sikeres, akinek az élet megadott mindent, nem igazán foglalkozik lelki dolgokkal, vallással, mert erre neki nincs "szüksége". El van telve magával, és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sok esetben a tragédiák, a nagy megpróbáltatások azok, amelyek rávezetnek arra, hogy lelkünk is van, és mozgató rugói szellemi fejlődésünknek.




Ebben a megvilágításban a jó nem biztos, hogy mindig jó, a rossz nem mindig rossz, és fordítva. Bármi történik is velünk, az azért van, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és jussunk el a megismerés magas fokára.

A karmát befolyásoló tényezők - I. rész

Místicas



Negatív érzések:
A negatív érzések és gondolatok könnyen behatolnak a tudatalattinkba. Ez összefüggésbe kerül az egészség állapotával, ami idővel nemkívánatos következményekhez vezet.

Sok kellemetlenséget okoz a megbántónak és magától értetődően a megbántottnak is sértés és megbántás. Különösen veszélyes az eltitkolt sérelem, melyen az ember hosszú idő elteltével sem tud felülkerekedni. Az emberek intuitív módon néha megkísérlik feloldani a bennük rejlő sértődöttséget pl. sírással, keze ügyébe kerülő tárgy földhöz csapásával stb. Amikor azonban az ember a sérelmet már hosszú ideje folyamatosan éli meg, annak veszélye, hogy az illetőre károsan hat megsokszorozódik, ami ránk nézve is kellemetlen hiszen gyűrűzik a környezetre.




A közelállókra hosszasan megsértődni soha nem szabad, mert nagyon szoros energiakapcsolatban állnak velünk és a következmények az egész családot érintik. Ezért ha megsértettek minket, elsősorban kérjünk bocsánatot saját magunk részére, mert megsértettük a minket megsértőt – ez blokkolja ránk és az őseinkre irányuló karmikus programokat, azokét akik a helyzetet létrehozták. Utána kell bocsánatot kérnünk azért, mert azonnal nem tudtunk megbocsátani és megsértődtünk. Csak ezután lehet megbocsátást kérnünk a minket megsértőre azért, mert megsértődött ránk és ezért sértett meg minket.




A lényeg az, hogy bármilyen sérelem esetén meg kell próbálni megérteni a megbántónkat és utána megbocsátani neki. Csak ilyen viselkedéssel lehet megsemmisíteni a hozott negatív programot és megőrizni a lelki harmóniánkat.

A felfokozott negatív érzések, pl.: harag, irigység, kapzsiság stb földhöz ragadttá teszi az embert és pusztítólag hat saját szervezetére.

Szeretet hiány:
A legmagasztosabb érzésekről való lemondás eltorzítja az ember energiamezejét és ez fizikai szinten gyakran gyógyíthatatlan betegség formájában nyilvánul meg. Ha elfolytjuk magunkban a szeretet, a másokkal összekötő pozitív érzéseket nemcsak magunknak, de másoknak is kárt okozunk. Pl.: a különböző nőgyógyászati megbetegedések, meddőség, prosztata gyulladás oka gyakran a szeretet elfojtásának.




Az embereknek minden embertársát szeretni kell. Az általános minden emberre ható szeretetnek a szexuális szeretet csak kis hányadát alkotja, a nagyobb hányadát az Isteni szeretet-kisugárzás szétáradó ereje.

A szellemileg fejlett ember semmi körülmények között sem adja át magát a negatív érzelmeknek. Pl.: azzal kezdi a napot, hogy szeretteinek, ismerőseinek ugyanazt kívánja, mint magának: szeretetet, egészséget, türelmet stb, mert tudja jól, hogy ez mind visszahat őrá is.

Rágalmazás, rossz szándék, gonosz gondolat:
A rosszindulatú gondolatok, megjegyzések az adott személy ellen támadás az illető energiaszintjén.
E támadásokat mindig az elszámolás követi, hiszen közismert:

„ Ne ítélj, hogy ne ítéltess,
hiszen amilyen ítélettel ítéltek,
olyannal lesztek ítélve.
Amilyen mértékkel mértek,
olyannal lesztek ti is megmérve.”




A rágalmazásból eredő trauma nem feltétlenül a fizikai test szintjén jelenik meg. Nem biztos, hogy azonnal megbetegszik a személy, hanem a probléma kezdődhet a szellemi struktúra szétesésével. Amikor elkezdődnek a családban a szerencsétlenségek, a rokonok nem is sejtik, hogy az ok egymás rágalmazásában keresendő.

A rágalmazás a rosszindulat megrövidíti életünket. Kísérletek eddig igazolták, hogy a hosszú életet megért emberek körében egy közös vonás van, az pedig a jólelkűség. Pl.: a japánok közismerten hosszú életűek, egyben a legudvariasabbak.

Místicas



Egoizmus:
Az önző ember minden tevékenysége kifejezésre juttatja gondolatait és érzéseit. Leblokkolódnak a világmindenséggel összekötő csatornái, így életereje rohamosan csökken ennek következtében „kénytelen” mások energiáit felhasználni: energetikai vámpírrá válni.

Ezt a folyamatot nehéz megállítani ráadásul ezek az emberek a gyerekeiket is súlyos betegséggel sújtják. A gyerekek már lezárt energiacsatornával rendelkeznek, ezért vagy őket „szívják meg”, vagy már idejekorán a gyerekek is vámpírkodásra kényszerülnek.




A legjobb védelem az etikátlan energiavámpírral szemben az ima,
és ezzel egyidejűleg segítség is a deformált






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!